Budapest, Róbert Károly körút 44.
A Róbert Károly körút, valamint a Pap Károly, a Gömb és a Hajdú utcák által határolt területen épült.
Bővebben:
Több mint 110 éves múltra tekint vissza a Honvédkórház, amelynek fennállása alatt számos alkalommal megváltozott a neve. A Budapest Székesfőváros polgármestere 1897. augusztus 6-án adta meg az építési engedélyt a császári és királyi 16. számú helyőrségi kórház felépítésére.
Az új egészségügyi intézmény 1899. június 30-án kezdi meg működését. Épületei: a kétemeletes törzsépület (P jelöléssel, megnyitása napjától napjainkig a mindenkori kórházparancsnok elhelyezését szolgálja), 7 különálló egyemeletes betegosztály és egyéb kiszolgáló épületek épültek.
A kórház a császári és királyi 4. hadtestparancsnokság alárendeltségében működött. Az I. világháború hatalmas erőfeszítésekre sarkallta a kórházat. A harcterekről hazatérő sebesültek száma messze meghaladta a hátországi kórházak befogadóképességét, ezért a kórházi férőhelyeket barakkokkal növelték ebben a kórházban is.
1920-tól 2. sz. Honvéd és Közrendészeti Kórházra változott az intézmény megnevezése, majd 1922-től 8. Honvéd és Közrendészeti Helyőrségi Kórház lett. 1938-ban a kórház ismét nevet változtatott, és a 10. sz. Honvéd Helyőrségi Kórház névre keresztelték.
1941-től a kórház, m.kir.10.számú Honvéd és Közrendészeti Kórház (Rokkant Otthon) néven szerepel. A Rokkant Otthon megnevezés és a mögötte lévő tartalom a háborús igények leképeződését tükrözik. Ebben az időben, a kórház területén, jelentős kiegészítő beruházások, korszerűsítések történtek. Új épületek jelentek meg, a kőépületek felvonókat kaptak, épületgépészeti korszerűsítésekre került sor, új raktárak, gépjármű tárolók épültek. 1940-től az épületek elnyerték az 1990-es évekig ismert - és a régi épületek esetében részben ma is látható – formájukat. Korszerűsítés, modernizálás mindig a kor igényeinek megfelelően megtörtént. A második világháború alatt a fekvőbetegek száma meghaladta az 1500 főt. A magyar sebesültek mellett nem volt elhanyagolható a kezelt, sebesült hadifoglyok száma sem. A szovjetek mellett, kisebb számban amerikai és angol pilótákat és francia katonákat is gyógyítottak a magyar katonaorvosok.
A fővárost ért bombázások 1944-ben súlyosan megrongálták a kórház épületeit is. 1944 decemberében a kórház anyagával és beosztott személyzetének egy részével a budai Kiskorona utcai iskolában kényszerült áttelepülni. A beosztott személyzet később nagy veszélyek közepette visszatért Pestre és a jelenlegi Honvédelmi Minisztérium épületének pincéjében, egy rögtönzött kórházat létesített. Innen a harcok következtében tovább mentek a Magyar Nemzeti Bank pincéjébe.
1944 decemberétől 1945. május 15-ig a kórház Svéd Vöröskeresztes Hadikórház, majd 1945. június 2-ig a Szovjet Hadikórházként működött.
1945 tavaszán megkezdődött a romokban heverő kórház újjáépítése. 1945. június 11- én az 1. számú Honvéd Helyőrségi Kórház megkezdte a betegfelvételt. A kórház életét kísérő számos névváltoztatástól kísérve, magas színvonalú gyógyító és tudományos tevékenység folyt és folyik a kórházban, amely egyre nagyobb részt vállal a civil lakosság ellátásában és a fővárosi ügyeletben. Mára az új intézet súlyponti kórházként az ország egyik legjelentősebb egészségügyi intézete.